Azt hiszem, ahány ember él a Földön, annyiféle szeretet van. Mindenki a saját fejlődési szintjének megfelelően képes szeretni. Tanulók vagyunk az élet nevű iskolában mindannyian, ahol a legfontosabb tananyag a szeretet.

De mi is a szeretet ezek után, ha annyi értelmezése lehet, ahány ember él?

A szeretet meghatározása a Wikipédia alapján:

A szeretet különböző érzelmeket, állapotokat, magatartásformát jelölhet a személyek közötti vonzalomtól („szeretem a páromat”), az étkezés öröméig („szeretem a májas hurkát”). Utalhat erős kötődést jelölő érzelemre, és személyes vonzódásra. Erényt is mutathat, ami az emberi kedvességet, együttérzést és vonzódást tükrözi - „mások javára történő önzetlen, hűséges és jóindulatú törődést”. Leírhat kegyelmes és könyörületes cselekedeteket más emberek, önmagunk vagy állatok iránt.

A jelenkori emberiség történelmében már sokan kifejetették, kielemezték, megírták, megfestették látásmódjukat a szeretetről. Ezek a vélemények éppen úgy szubjektívek, mint bármelyikünk meglátása erről. Mindenki a saját szűrőjén, megtapasztalásai alapján képes a szeretet fogalmáról képet alkotni önmagának. Ez pedig nem egy fix és végleges kép, hiszen a minket érő benyomások következtében képlékeny. Ahogy haladunk előre az életben, különböző szerepekben éljük életünket, a gyermektől a nagyszülőig, ahol az emberi kapcsolataink által megtapasztaljuk és átadjuk a saját szeretetünket. Arról nem igen szoktunk beszélni, hogy egyetlen személy kísér bennünket a megszületésünktől egészen a halálunkig végig, ez pedig saját magunk. Nos "a szeretjük-e magunkat?" kérdés is idetartozik. Sokan erről rögtön arra asszociálnak, hogy az önmagunk szeretete az nem szeretet, az önzés. Ez nem egészen van így. Ezért megér egy külön írást is. De hol is kezdődött minden tapasztalatunk arról, hogy mit értünk a szeretet alatt?

Megszülettünk. Ez ugye így pontatlan. Már a magzati életben érik az embert az első érzetek és tapasztalatok. Igen a magzat érzi, hogy a leendő édesanyja hogyan és milyen érzésekkel várja a megszületését. Érzi, ha szeretettel várja, és érzi azt is, ha az áldott állapot teher a nő életében.

A szeretet valamely formájával minden ember találkozik. Ennek első színtere a család. Itt szocializálódunk legelőször, ez lesz az első mintánk és megtapasztalásunk a szeretetről. Aztán a második tényező, hogy a személyiségünkben milyen vonások határozzák meg azt, hogy a szülőktől kapott mintát miként fogjuk tudni alkalmazni. Azt gondolom, hogy a szeretetről alkotott képünk egészen az életünk végéig alakul és formálódik. Gyerekként megtanuljuk, hogy milyen a szeretet, melyben függő helyzetben vagyunk más személyektől. A gyermek ugye sok-sok évig kiszolgáltatott helyzetben van, fizikai léte függ a szülei hozzáállásától. Az elején gyakorlatilag az adok-kapok egyensúlya a kapok oldalra billen el. A kis csecsemő elég hamar kezdi viszonozni a törődést, a gondozást a szüleinek egy-egy mosollyal, a nevetésen, gügyögésen át egészen addig, amikor már képes arra, hogy a karjaival átölelje a számára szeretett személyt. Ebben a korban még ilyen a gyermek szeretet jelzése. Ahogy pedig cseperedik a gyermek, eltanulja a szülők mintáját. Tulajdonképpen a felnőttkorig tartó időszakban kialakul az a bizonyos szeretetnyelv, mely mindenkire egyénileg jellemző.

Először a szeretetnyelv mintákat járom körül. Mi is a szeretetnyelv?

Az öt szeretetnyelv (Five Love Languages) egy pár- és pszichoterápiai fogalom, amelyet Gary Chapman amerikai író, párkapcsolati szakértő, házassági tanácsadó alkotott meg 1992-ben. (Wikipédia)

Tulajdonképpen a szeretetnyelv nem más, mint az egyén szeretetet kifejező módja. Amennyiben két ember eltérő módon képes a szeretetét kimutatni, előfordulhat, hogy nem értik egymás jelzéseit.

Persze azt ne gondoljuk, hogy mivel öt szeretet nyelv van, akkor csak ennyiféle módon szerethet az ember. Egyrészt az öt kategória keveredik egymással, és az embert nem egy, hanem 2-3 kategória is jellemezheti. Azonban még így sem kaphatunk teljes képet arról, hogy hány és hányféleképpen képes egy ember szeretni.

Nézzük meg először, hogy melyek is ezek a szeretetnyelvek.

Elismerő szavak

Minőségi idő

Ajándékozás

Szívességek

Testi érintés

Az elismerő szavak mit is jelent a gyakorlatban? Dicséret, apró bókok, szóbeli kedvességek, melyek által pozitív visszajelzést kap a személy arról, hogy értékesnek, kedvesnek ítéli meg őt a másik személy. Vannak olyan személyiség típusok, akik esetében lételem, hogy a külvilág visszajelezze számukra, hogy rendben vannak, csinosak, kedvesek vagyis szerethetőek. Árnyoldala az ilyen hozzáállásnak, hogy a saját magukról kialakított képet nem tudják önmagában elfogadni, akár túlzottan is kritikusak önmagukkal, és csak akkor érzik jól magukat, ha a külvilág rábólint, folyton visszajelez, hogy rendben vagy. Ugye ebből már következik is, hogy ezeket az embereket elég erősen jellemzi a megfelelési kényszer. Meg akarnak mindenhol és mindenkinek felelni. Bizony ez a leglehetetlenebb kívánságok egyike. Komoly feladat lesz az egyén számára belátni és megértenie, hogy nem tehet és cselekedhet mindig és minden helyzetben a mások kedvére, mert akkor voltaképpen nem fogja tudni a saját életét élni.

Fel kell fedeznie a saját értékeit, korlátait, és el kell magát fogadnia olyannak, amilyen, és így kell önmagát szeretnie.

Visszatérve a korai gyermeki évekre. A szülőnek egyik nagy eszköze a nevelésben, hogy visszajelez gyermekének. Megdicséri, örül a gyermeke elért eredményeinek, sikereinek, de reális képet próbál visszaadni. A gyermeknek szükséges, hogy a szülő folyamatosan visszajelezzen, hogy mit csinál jól, min kell javítani és mi az, ami helytelen a viselkedésében például. Az nem mindegy, hogy ezt hogyan is teszi. Dicséretek és bírálatok. Megfelelő minőségű dicséret szárnyakat ad, a túlzott bírálat pedig letöri a szárnyakat. Mit szeretne a kedves szülő a gyermekének, hogy egy nagyarc legyen vagy egy háttérbe húzódó kis nyuszi felnőtten? Ugye egyik sem az igazi? Mire a kamaszkor véget ér, jó lenne ha a fiatal felnőtt egy reális önképpel rendelkezne, melyet tovább tud majd csiszolgatni és finomítani.

A minőségi idő egy olyan világban, mely azt hirdeti, hogy az idő pénz, és maga az isten, ott a szeretet és a minőségi idő nehezen fog tudni érvényesülni. Mit is jelent, hogy az idő minőségi? Hogy úgy tudunk a szeretteinkkel időt eltölteni, hogy csak egymásra figyelhetünk. Nem más „fontosabb” dolgokon zakatol az agyunk éppen. Lefordítva, ha valaki folyton haza hordja a munkáját a munkaidő letelte után, nem fog tudni minőségi időt a szeretteivel tölteni.

A gyermeknevelésben kardinális kérdésnek kellene lennie, hogy a gyermekkel minőségi időt tudjon eltölteni a szülő. Azt hiszem ezen a téren óriásiak a hiányosságaink. A gyermeket hihetetlen hamar le lehet szoktatni erről, amennyiben jön hozzánk, kérdez, de mi alig halljuk és értjük meg a kérdését, mert teljesen máshol járunk GONDolatban. Elengedhetetlen lenne felismerni végre, hogy a munka és a magánélet egyensúlya nélkülözhetetlen kellene, hogy legyen.

Mi a helyzet az ajándékozással, mint a szeretet egyik megnyilvánulása? Ki ne szeretne meglepetést, ezt-azt ajándékozni annak, akit szeret? És kapni? Nem kell itt nagy dolgokra, vagyonokat érő ajándékokra gondolni, inkább a kedvesség, hogy a szerettünkre gondolunk, látni szeretnénk az örömét, mikor meglátja. Eddig nincs is vele semmi baj.

Azonban ezzel is lehet hibákba esni. Nincs időnk a gyermekeinkre, tudjuk, hogy ez nincs jól, hát bepótoljuk ezt egy-két ajándékkal, majd ha játszik vele a gyermek, eszébe jutunk, hogy létezünk. Aztán a bűntudatunk ahogy nő, úgy nő az ajándékok értéke is. Egy gyermeknek ez a fajta „törődés” nem fogja az egészséges fejlődését szolgálni. Megtanulja, hogy a szeretet megvásárolható, tárgyakban és pénzben mérhető. Legsúlyosabb formája, amikor már csak a pénzt nyomja gyermeke kezébe, hogy vegyen, amit szeretne. Már arra sincs ideje, figyelme, hogy kedveskedjen az ajándék kiötlésével. A gyermek pedig nem igazán fogja becsülni, amit kap. Vagy annyira fogja ezeket a tárgyakat megbecsülni, mint ahogyan a szülő a gyermekét becsüli az ajándékok által? Letudtam a havi szeretetemet a legújabb mobiltelefon csodával… És a gyermek lesz olyan intelligens, hogy rájön arra, hogy a szülőnek bűntudata van, és elindul a játszma, melyben az egyre értékesebb ajándékok kerülnek fel a gyermek kívánságlistájára. Így nevelhetünk gyermekünkből egy önző és elvárásokkal teli követelődző személyt.

Mit takarnak a szívességek a szeretet nevében? Segítek, odafigyelek a szeretett személyre, hiszen ezek nélkül hogyan tud az ember bármilyen szívességet is adni a másiknak? Azért ez már egy egészségesebb minta, ehhez a legfontosabbat kapja a gyermek, vagy a szerettünk, még hozzá a személyes figyelmünket, együttérzésünket. A gyermek pedig ösztönösen elsajátíthat ilyen minta mellett egy csomó élethez szükséges feladatot azzal, hogy ő is segíteni szeretne a szülő munkájában (házi munkában az anyának, ház körüli tevékenységben az apának). Túlzásba azért itt is lehet esni, ami bár szeretetből fakad, nem fogja a gyermeket szolgálni. Hány szülő veszi ki a gyermek kezéből az elvégzendő feladatokat, és készíti el a gyermek helyett? Esetleg teszi ezt azért, mert nincs elég ideje (minőségi idő), türelme, energiája, hogy a gyermeknek elmagyarázza, mit és hogyan kell csinálnia. Ennek legdurvább példája, amikor a szülő élni akar a felnőtt gyermeke helyett. Persze azt se felejtsem ki, hogy bizony a szeretet ily módon kapó fél is elbillenhet, ha például a szívességeket olyan természetesnek kezdi venni, hogy ez alanyi jogon és minden esetben jár neki, a viszonzást pedig elfelejti.

Azt hiszem, hogy a legegyértelműbb szeretetnyelv lehetne a testi érintés. Hiszen ezzel találkozik szinte az első pillanatoktól kezdve a gyermek. A baba gondozásának elkerülhetetlen része, hogy megérintjük, simogatjuk, masszírozzuk a kicsi testét. Beszélünk hozzá, dúdolgatunk, ránevetünk, stb. A testi érintéshez óriási bizalomnak kell kialakulnia.

Ennek ellenére bizony nem válik minden ember szeretetnyelvévé a testi érintés. Vajon mi lehet ennek az oka? Hány olyan embertársunk van, aki összeretten, ha megérintik, ő maga is képtelen másokat megölelni például. Ezekben az esetekben valahol a korai gyermekévekben megsérül a gyermek ősbizalma, esetleg a későbbiekben történik valamilyen súlyos és fájdalmas esemény. Ennek sok oka lehet, a nem megfelelő odafigyelésből következő kellemetlen érintéstől a gyermek fizikai bántalmazásáig igen tág a spaletta. Amennyiben a kellemetlen és fájdalmas események nem egyszer fordulnak elő, hanem folyamatosan – akár az egész gyermekkort végig kísérik – felnőtt korára nem lesz számára kellemes és biztonságos, ha megérintik. Ugye egy felnőtt ember számára, amikor párkapcsolatban él, igen kellemetlen lehet egy ilyen helyzet. A gyermeki agy pedig az érintéstől való félelem okát jó mélyen képes elrejteni, eltemetni, felnőttként lehet csak az lesz az egyetlen jel, hogyha véletlenül hozzá érnek, már össze is rezzent. Kevés embert fog tudni a közelébe engedni. A feltárásához pedig szakember segítségét sem szégyen igénybe venni.

Azért, ha megnézzük ezeket a szeretetnyelveket, láthatjuk, hogy nem is választhatóak teljesen szét. Hiszen a minőségi idő nélkül a szívességek és a testi érintés sem tud működni. Vagy személyre szabott ajándékot sem tud az ember úgy venni, hogy idő és figyelem hiányában nem is ismeri a szeretett személyt. Az elismerő szavak sem lesznek hitelesek, amennyiben nincs időnk a másik emberre, ha nem tudjuk, hogy valóban milyen, üresen fognak kongani a szavaink.

Összességében tehát a szeretet miben létét a szeretetnyelveken keresztül nem igazán érthetjük meg teljességében.

A szeretetnyelveink minőségét és működését valójában az életünk körülményei is felülírhatják. Mintha a mai világunk nem szeretné a szeretet.

Akit érdekel, hogy melyik szeretetnyelv a rá jellemző, az itt található teszt kitöltésével megismerheti.

Folytatás következik.