Hópihetánc

A kezdetben benne van a vég ....

... válást követően, rokkantként ....

2017. december 07. - hopihetanc

depresszio.jpgA rokkantak nem válhatnak el, ha nem akarnak éhen halni Magyarországon. Ha tetszik, ha nem, még egy őket megalázó, bántalmazó kapcsolatban is benn kell maradniuk, mert a nekik járó rehabilitációs ellátásból egyedülállóként megélni nem tudnak, tartást fizetni főleg nem.

Igen, ilyen törvények vonatkoznak hazánkban a rokkantakra. Magyarországon – elméletileg – demokrácia uralkodik, ahol a szabad döntéshez és a szabad véleménynyilvánításhoz mindenkinek alapvető joga van. Mindenkinek – de nem a rokkantaknak.

A társadalom meggyőződése az, hogy egy családtól, vagy szülőtől ok nélkül nem vesznek el gyermeket – pedig de. De, ha a szülő/szülők rokkant/rokkantak. Mert a rokkantsággal együtt jár, kézenfogva, a mélyszegénység is. Bár a nemzetközi egyezmények tiltják, hogy szociális indokokkal hivatkozva kiemeljék az anyáktól a gyermekeiket, a magyar bíróságok ezt szívfájdalom nélkül megteszik. Ennek okán az írásom úgy a különélő anyák, mint a különélő apák vonatkozásában igaz, nemtől függetlenül, abban az esetben, ha a különélő fél rokkant.

Nézzük csak: a rehab ellátás összege nagy általánosságban 30-40 000 Ft között mozog. Addig nem sok probléma van ezzel, amíg a rokkant házastársa normális, emberi munkabért vihet haza, mert akkor abból meg tudnak élni, sőt, még gyermeket is tudnak nevelni. Igen ám, de mi a történés akkor, ha a rokkant házastársa maga is rokkant? Két rehab ellátásból meg tudnak élni, de már nem tudnak rezsit fizetni, és tovább megyek: gyermeket már képtelenek nevelni.

Ha a házaspár mindkét tagja rokkant, abban az esetben a gyermekükkel együtt mélyszegénységben élnek. Nézzük csak részleteiben: kétszer negyvenezer, az nyolcvanezer. Kétszer a gyógyszerköltség az átlagban 40-50 ezer. Nem kell számolóművésznek lennünk ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani, ha a rokkant házaspár kifizeti a havi, létének fenntartásához szükséges gyógyszerek árát, marad a kezükben közel 30 ezer forint is arra, hogy abból kifizessék a havi rezsiköltségüket, és enni adjanak a gyermeküknek. Hiszen a saját számukra, ennivalóra már nem marad egy forint sem.

Mivel rezsit nem tudnak fizetni, mert a gyermek élelmezése, és iskoláztatása mindennél fontosabb, így marad az eldöntendő kérdés: melyikük, milyen betegségre való gyógyszerét ne váltsák ki, annak okán, hogy ne váljanak hajléktalanná? Általában egyikük gyógyszere sem kerül kiváltásra, vagy, ha igen, azt közösen szedik. Érthető, ha az anyagi feszültség a legjobb házasságot is kikezdi, és egyenes út vezet a válásig.

Az a rokkant is kerülhet váláshoz közeli helyzetbe a házasságában, akinek a házastársa emberhez méltó munkabérrel rendelkezik. Ott is felmerülhetnek olyan problémák, amelyeket a házasság már nem képes túlélni. És igen, ott is lehetnek olyan jellegű anyagi problémák, amit a rokkant ellátásának minimális alatti összege jelent.

Száz szónak is egy a vége: a rokkant, ha akar, sem tud elválni.

Miért nem élhet ezzel az alapvető jogával, hogy szabadon dönthessen? Vegyük szemre a gyakorlati életet.

A rokkant, ha egyedülállóvá válik, akkor marad a kezében a havi átlagos 40 ezres jövedelme, melyből átlag 15-20 ezret gyógyszerre költ. A maradék 20-25 ezerből meg kell tudnia oldani a gyermektartás kifizetését (melynek minimális összege, törvényben meghatározva 15 ezer Ft), a különélő gyermekéhez való utazás költségeinek biztosítását, és a különélő gyermek számára a hétvégenkénti teljes tápanyagértékű étkezés biztosítását. Ezek mellett, hogy legyen hová vinnie a hétvégi kapcsolattartásokra a tőle különélő gyermekét, meg kell oldania, hogy kifizesse az albérletét, és annak rezsiköltségét is. 20-25 ezerből? Több, mint lehetetlen.

Ugyanakkor, ha az elvált rokkanttal marad a gyermek, akkor neki meg kell oldania a lakás fenntartását, a gyermeket képző intézmények által előírt összegek befizetését, a gyermek ruháztatását, mindennapi étkezését, tisztálkodását, ha szükséges, a gyermek egészségügyi ellátásait és gyógyszerezését is. Mindemellett ő nem teheti meg, hogy nem váltja ki a létének fenntartásához elengedhetetlen gyógyszereket, mert akkor a gyermeke teljesen felügyelet nélkül maradna, ha az ő egészségi állapota romlani kezd a válópert követően. …. 20-25 ezerből? Több, mint lehetetlen. És ehhez kap még, mint fentebb említettem, 15 ezres tartásdíjat. Ha önként nem, akkor állam által megelőlegezve. Ugyanakkor, ha állam előlegezi meg a tartásdíj összegét, akkor hiába a törvényben előírt 15 ezres tartásminimum, az államnak elég, ha megelőlegezésként csak 14 250 Ft-ot biztosít. Vegyük hozzá a havi 20-25 ezerhez, és máris kapunk …  egy szívinfarktust, hogy sokaknak ennyiből kellene megélniük. Gyermekkel.

Ha a különélő szülő rokkant, tartásdíjat akkor is kell fizetnie. A törvény úgy szól, hogy a szülő a saját megélhetése terhére is köteles tartania a gyermekét. A bíróságok, a bontóperben, amikor a tartásdíj összegéről döntenek, a minimum összeget havi 15 000 Ft-ban határozzák meg. Tudjuk, hogy ez sem elég semmire, de egy rokkant számára ez az összeg már a kezdetekkor megfizethetetlen. Ha a fenti példánál maradunk, akkor láthatjuk, hogy havi átlag 40 ezres ellátásból, kb. 20 ezret gyógyszerre költve, 15 ezret tartásdíjra megfizetve, marad az elvált rokkant számára havi 5 000 forint arra, hogy kétszer elutazzon a gyermekéhez, el is lássa őt a hétvégéken, de programokra is elvigye, lehetőségek szerint. Ja, igen. És biztosítson is egy lakást ezen hétvégék számára. …

A kezdetben benne van a vég.

Hiszen az elvált rokkant a tartást kifizetni nem tudja, utazni, folyamatos jelleggel a tőle különélő gyermekéhez nem tud. Nem azért, mert nem akar, hanem, mert nem tud. A rokkanttól elvált házastárs nem tudja megigényelni az állami tartást, mert a rokkantnak van jövedelme, amit végrehajthatnak. Hiszen a törvény úgy szól: az egészségromlás okán járó szociális ellátások nem végrehajthatóak, a nyugdíj viszont igen. Tehát a jogalkotó kitalálta, nagyon ügyesen, hogy a rehab ellátás az egészségromlás okán járó szociális ellátási forma, de mégis nyugdíj. A végrehajthatóság szempontjából a rehab ellátás ugyanis nyugdíjnak minősül, és egyébként nyugdíjjárulékot vonnak a nyugdíjnak minősülő ellátásból – az öregségi nyugdíjasok nyugdíjból pedig ugyanezt a nyugdíjjárulékot nem vonják le. … Hihetetlen? És még igaz is. ….  De ez egy másik történet.

Kanyarodjunk vissza az elvált rokkantak tartásdíj fizetési kötelezettségének kérdéséhez. Egyértelmű, hogy önhibán kívül nem tud, mert nem képes fizetni. Ebben a percben indul meg a végrehajtási eljárás a rehab ellátása vonatkozásában, kezdik 50%-kal. A rokkant igazolja a gyógyszerszükségletének költségeit, igényli a 33%-os vonást, általánosságban meg is kapja.

Ez azonban sem a gyermeken, sem a rokkanttól elvált házastárson nem segít. Hiszen mennyi is az annyi? Havi 40 ezerből kb. 12 ezret tudnak, tartásként végrehajtani. Bár ez nem sok, és vegyük hozzá azt is, hogy nem is minden esetben utalódik azonnal tovább a végrehajtótól a gyermeket tartó szülő felé a tartásdíj, tekintettel arra, hogy a végrehajtók erősen hajlamosak a saját bankszámlájukon megpihentetni az általuk végrehajtott összegeket. Na, de ez is egy másik történet.

Ismét kanyarodjunk vissza az elvált rokkant lehetőségeihez, most a gyermekével való, folyamatos kapcsolattartás vonatkozásában. A fenti példa alapján havi 40 ezer ellátásból, havi 20 ezer gyógyszerköltséggel és havi 12 ezer tartásdíjjal együtt marad a rokkant kezében havi 8 ezer forint. Ha a gyermeke tőle több tíz km távolságra él, akkor oda-vissza egy alkalom kb. 2-3 ezer forint, amit egy hétvége alatt kétszer fizet meg, útiköltségként. Ehhez hozzájön a gyermek menetjegye, amit kétszer kell megváltania. Nemrégiben emelték a tömegközlekedés árait, természetesen ugyanakkor, amikor elvették a rokkantak utazási kedvezményre jogosító igazolványát. (Mert ennyiből fix, hogy autót fenntartani nem tud.)

Nagy számolás nem kell ahhoz, hogy láthassuk: egy kapcsolattartásos hétvégének vonatkozó útiköltsége alaphangon átlag 4-6 ezer forint. Tehát az elvált rokkant kezében marad 2 000 Ft, amelyből a gyermeknek programokat szervezNE, a gyermeket teljes tápértékű élelemmel látNÁ el, és még ajándékokat is venNE neki.

Ha tudna. Ha volna miből.

Hiszen ne felejtsük el: a kapcsolattartáshoz elengedhetetlenül szükséges lakást, és annak költségeit is fizetnie kell tudni. Meg hát – valljuk be őszintén – az sem hátrány, ha közben önmagát is élelemmel látja el, hogy életben maradjon. Ha másért nem, hát a kapcsolattartásos hétvégékért.

Havi 2 000-ből. …

Ennyi jövedelemből a kéthetenkénti kapcsolattartás lehetetlen. Mert nem tudja finanszírozni. Vagy finanszírozza, de akkor utcára kerül, hajléktalanként, ami szintén ellehetetleníti a különélő gyermekével való kapcsolattartást. Vagy finanszírozza a kapcsolattartást, és a lakás fenntartását is, de akkor meg a betegségeibe hal bele, mert a gyógyszereit nem fogja tudni kiváltani. …

Mondjuk meg őszintén: el tud válni egy rokkant, ha a végletekig megromlott a házassága?

Ha a gyermekét akarja, akkor nem fog elválni.

Mert egy rokkantnak ehhez nincs joga, hiszen nem ad neki a jogalkotó jogot a szabad döntéshez, azáltal, hogy egy másik embertől való anyagi függésbe kényszeríti. Azzal, hogy a jogalkotó a rokkantak ellátását a minimális létfenntartáshoz szükséges összeg nyolcadában határozta meg, meg is ölte a rokkantakat. A lehetőségeiket mindenképpen.

Mert ne felejtsük el: az írás azokról a rokkantakról szól, akik az egészségi állapotuk folytán nem tudnak, fizikailag képtelenek dolgozni, és munkát vállalni annak érdekében, hogy az államtól, rehab ellátás formájában kapott alamizsnát ki tudják egészíteni.

 

 

Ha hasznosnak ítélte meg a kedves olvasó az olvasottakat, viszonzásként katt ide.

Facebook-oldalunkat pedig itt like-olhatja.