Emberi mivoltunkból fakadóan hozzánk tartoznak az érzelmeink is, melyek bizony tudnak az életünk során kellemetlen helyzeteket kreálni. Ha szeretnénk meghatározni, hogy mit értünk érzelem alatt, rá kell jönnünk, hogy milyen nehéz is konkrétan megfogalmazni. Tudjuk miről is van szó, ennek ellenére csak körülírni lehetséges.

Az érzelem jelentése:

„Az érzelem a külvilág jelenségeihez, eseményeihez, személyeihez történő viszonyulás kifejeződése. Az érzelmeket mindig kísérik vegetatív jelzések, amelyek nem függenek az érzelmek jellegétől, vagyis kellemességüktől vagy kellemetlenségüktől. Az erős félelem és a nagy öröm egyaránt okozhatja, hogy megizzadunk, kipirulunk vagy elsápadunk. Az viszont, hogy a vegetatív jelzéseket hogyan „címkézzük”, a környezet hatásától függ.”

Forrás

Az érzelmek megélésének módja függ az egyén alapvető vérmérsékletétől és az éppen aktuális hangulatától. Így teljesen természetes, hogy ugyanazon érzelmeket is különböző módon tudjuk kimutatni és átélni.

Az érzelmek köre

Természetesen az érzelmek tág körben mozognak. Vannak negatív és pozitív érzelmi megnyilvánulások. Azt mindenki megtapasztalhatja, hogy a pozitív érzelmek töltik az ember lelkét és fizikai testét. Fogalmazhatnék úgy is, hogy egy fajta táplálék, mely nélkülözhetetlen.

Ezzel ellentétben a negatív érzelmek lehúzzák az embert mind fizikailag, mind lelkileg. Már több írásban utaltam arra is, hogy milyen hatással van ez a szervezetünk védelmét szolgáló immunrendszerünk működésére. A sok-sok megélt negatív tapasztalat, érzés melegágya a betegségeknek, az egyszerű náthától egészen a daganatos elváltozásokig.

Az a mód, ahogyan az érzelmeit vagy másokét kezelni képes az ember egyrészt a személyiségének vonásaiból következik. Hogy kinek milyen lesz felnőve a személyisége nagymértékben függ, hogy milyen családba született, milyenek az életkörülményei. A társadalmi megítélések, tendenciák szintén befolyásolják ezt a tulajdonságot.

Tehát az első és legfontosabb terep az érzelmek megismerésében ismételten maga a család, vagyis hogyan szocializálódik a gyermek. Bár az első három évből ritkán vannak tudatos emlékeink, mégis ez az az időszak, amikor sok minden eldől. Esetleg eltemetődik a tudatalatti legmélyére a gyermeket kellemetlenül érintő volta miatt. Attól, hogy tudatos emlék nincs vagy alig akad, hatása az egész életre mégis befolyással fog bírni. Megjelenhet súlyos önbizalomhiányban, pánikbetegségben, szorongásban.

A szüleinktől sajátítjuk el, hogyan reagálunk le egy-egy érzelmi történetet. Szabad-e a családban kimutatni az érzelmeket, hogyan reagálnak a családtagok a különböző érzelmi megnyilvánulásokra. Figyelnek-e egymásra...

Az érzelmi megnyilvánulások kifejezhetőek verbálisan és nonverbálisan is. A testbeszéd sokkal többet képes elárulni az ember érzelmeiről, gondolatairól, mint maga a szóbeli megnyilvánulás. Szavakkal lehet füllenteni, hazudni, a testbeszédet ezzel ellentétben sokkal nehezebb befolyásolni. Nagyon tudatosan kell hozzá manipulálni, kontrollálni ahhoz, hogy a testbeszéddel valótlant közöljön a mezei ember. Persze nem lehetetlen.

Külön területet képvisel a telefonbeszélgetés ezen a téren. Sokan azt gondolják, hogy ez pusztán verbális közvetítés. Azonban a telefonvonalon is átsugárzik az ember hangjából az érzelmi megnyilvánulása az adott pillanatban. A sikeres értékesítők elsősorban a testbeszéd jeleit figyelve válhatnak sikeressé, akár még egy-egy telefonhívás alkalmával is.

A mindennapi életben az ember gyakorlatilag minden tevékenysége megélése közben szembesül valamilyen érzelmi töltettel. Például ahogyan vagy amilyen kedvvel végzi a megszokott rutin feladatait, egyedül vagy másokkal együtt tevékenykedik-e.

Az érzelmek jó része negatív töltettel jelenik meg az ember életében. Ezek azok a helyzetek elsősorban, melyekkel intenzívebben dolgoznunk kell. A családtagok azon képessége, hogy egy-egy konfliktus helyzetet vagy egy veszteséget például hogyan élnek meg, példát is mutatnak ezen a téren a gyermekeiknek.

A családi élet pedig sokszor telis-tele van megoldandó feladatokkal, konfliktusokkal. A viták során sajnos van, hogy elgurul az ember gyógyszere, és ebből következőleg olyan is kicsúszik a száján, amit esetleg később megbán. De az is előfordulhat, hogy rá sem döbben, hogy a szavai éles pengeként hatolnak a másik fél szívébe. Az indulatok pedig elvonják a reális gondolkodási képességét az embernek. Nem véletlenül a mondás, a harag rossz tanácsadó.

Az érzelmekre adott válaszok

A temperamentumosabb emberek azonnal képesek mindent lereagálni, azonban ilyenkor nagyon igaz, hogy az átgondoltság teljes mértékben hiányozhat a cselekedetből, a szavakból.

A másik véglet az a típus, aki tűr, tűr és még mindig tűr, majd jön egy pont, talán a legapróbb semmiség, és kibuggyan belőle az addig felgyülemlett összes indulat, mint egy vulkánkitörés. Mondanom sem kell, hogy ez a reakció - az ilyen egyébként látszólag alapvetően békés embertől - sokkolóan meglepő lesz, de végzetesen pusztító is lehet.

Könnyebb helyzetben van az, aki gyorsan reagál, kiad röviden mindent magából, majd szépen le is nyugszik. Ezzel szemben – főként a konfliktusokat betegesen kezelők – esetében az elraktározott és nem lereagált konfliktusok szép lassan, de biztosan végzik az ember lelkivilágában az aknamunkát. Ez az aknamunka legfőképpen a sérelemhalmok növekedését eredményezi. Amennyiben a személyiség beállítottsága miatt nem történik meg a sérelmek feldolgozása, értelmezése, szép lassan egy jó adag vélt sérelem is társulni fog hozzá.

Azok a személyiségek, akik akár napokkal később is önmagukban elemezgetik a konfliktus minden mozzanatát, átvizsgálják saját felelősségüket az ügyben, esélyt adnak, hogy a konfliktus lecsengjen egy idő után. Az igazi feldolgozáshoz nagy segítség lehet az, ha az ember úgy képes önmagára, a cselekedeteire rálátni, mintha egy filmet nézne, vagyis önmagát és az eseményeket kívülről szemléli. Persze ez meglehetősen nehéz. De addig, amíg belegabalyodva a saját érzelmeibe szemlélve látja a fájdalmas eseményt, nem tudja objektíven megvizsgálni, hogy mennyiben állt a saját felelőssége. Mivel emberből van az ember, így minden joga megvan ahhoz, hogy hibázzon. Ezzel nincs is semmi probléma. A kérdés, hogy képes-e erőt venni magán és megvizsgálni, hogy hol és miben hibázhatott.

Azok az emberek, akikben fel sem merül, hogy bizony-bizony a saját részük is vastagon ott van a konfliktus elmérgesedésében, meggyőződéssel fogják hangoztatni, hogy ők az ártatlan bárányok, és minden a másik fél kizárólagos hibája. A következő lépéseikkel pedig tovább szövik a konfliktus fonalát, vagyis feldereng bennük, hogy a sérelmük - akár valós, akár vélt – bosszúért kiált.

Édes bosszú

Mivel a bosszúszomjas ember nem képes objektíven saját cselekedeteit megvizsgálni, a szikrája sem merül fel benne, hogy esetleg hibázhatott, túlreagálhatott bizonyos eseményeket. Egyre mélyebbre rángatja magát a bosszúszövésben. A kiinduló pontja a szegény én, az ártatlan, a becsapott, az elhagyott, a megalázott, stb. Ezek nem egyebek mint a félre sikerült konfliktus és problémamegoldó képességek és maga az önsajnálat. Mert bizony az ilyen ember legfőbb mozgatórúgója az önsajnálatának mocsara. Erről szóló korábbi írásom az alábbiakban olvasható. 

Ugye ez a mondás is ismerős: egy kapcsolathoz két ember kell, elrontani is csak kettő tudja…

Na de térjünk vissza a bosszúhoz. A bosszúért kiáltó embert elkezdi napról napra éltetni ez a vágya, sőt egyenesen kéjes vággyá alakul fokozatosan, elhomályosítva az ember szemét, gondolatait. Belép a képbe a cél szentesíti az eszközt elv. És nem látja, hogy a bosszúja rabul ejti lelkét és a mélybe rántja. Az édes bosszúhoz mindent és mindenkit felhasznál, így a szeretett gyermekei válnak az elsődleges bosszúeszközökké, és megindul az esztelen hadjárat, amit hívhatunkakár szülői elidegenítésnek is. A gyermek/ek szolgálnak eszközül ahhoz, hogy bosszút álljon a másik félen, aki ellent mert mondani, félrelépett, élni merte az életét, stb. Az élet hihetetlen sok okot és módot képes szolgáltatni a bosszúval kapcsolatban.

A vége pedig pusztítás és pusztítás… emberi és gyermeki áldozatok. Hasonlíthatnám akár a testben burjánzó rákos sejtekhez is. A bosszú növekszik és elpusztítja a saját környezetét. Megéri?