Bárhol történjen tragédia a születésekkel kapcsolatban, megérinti az embereket. Akár indulatokat is gerjeszthet. Fájdalmas veszteség főleg az érintettek életében. Az ember pedig keresi a miérteket. Az nem kérdés egyikünk előtt sem, hogy az élet a születéssel kezdődik és a halállal végződik. Kikerülhetetlen és megrázó, amikor szinte egy időben zajlik.

Mióta áll a világ, a nők szülnek. A régebbi időkben messze nem voltak olyan „korszerű” lehetőségek a szülésre, születésre mint manapság, persze a fejlett világban. A fejlődő világ részein ma még mindig gyakori, hogy otthonukban szülnek a nők. Ja és azokat az európai államokat se hagyjuk ki a sorból, ahol normális szabályozása van az otthonszüléseknek. A nők pedig szabadon eldönthetik, hogy melyiket is választják. A lényeg, hogy bizony az otthonszülés nem veszélyezteti az emberiség létét, még nem haltunk ki.

A szülésznőgyógyász társadalommal (akik még mindig többségükben férfiak) szemben a nők egy óriási előnnyel bírnak ezen a területen. Átélik az áldott állapot minden percét, a szülés minden fájdalmát, jó és rossz körülményeit, majd a végén a csodát, amikor megérkezik a baba, és a fájdalom hopp elillan, helyét egy felemelő érzés váltja fel. Sajnos ezt a csodát nem ismerheti meg mindenki, például a császáros szülés már nem teszi lehetővé. Aki átélte, az tudja, miről írok.

Sajnos a modern évtizedek alatt az áldott állapotból betegségszerű állapotot, a szülésből, születésből egy steril műtéti eseményt kreált az orvosi intézményrendszer. Holott ezek totál természetes állapotok. Persze más áldott állapotban lenni, mint egyébként. De nem betegség. A természet kitalálta ennek módját valamikor, sőt a nők rendelkeznek azzal a képességgel, hogy ösztönösen tudják, beléjük van kódolva a szülés képessége, a baba is tudja, hogy hogyan kell megszületnie. Csak ezt a mai hozzáállás elnyomja, elhiteti a nővel, hogy a saját testéről semmi fogalma, nem is rendelkezhet róla. A babára pedig mint egy passzív résztvevőre tekintenek. Már régóta lélektani kutatások folynak arról, hogy a születés élménye milyen hatással lesz majdani életünkre.

Ráadásul, ahogy ezeket a sorokat írom, jut eszembe a másik nagy témakör, mely a nőket érinti, a menstruáció. Melyet mai világunkban a nők hatalmas teherként és nyűgként élik meg. Melyet titkolni kell, nem szabad a környezetnek észrevennie, hogy neked ilyen napjaid vannak éppen. És a legfontosabb, éld ugyanúgy ezen napokat, mintha semmi lényeges sem történne veled… Mekkora ellentmondás ez! Nem véletlen, hogy a nőknek tengernyi problémája akad saját nőiségével, anyaságával kapcsolatban. A férfiak – tisztelet a kivételnek – nem értik, mi zajlik ilyenkor egy nő életében. Lassan már a nők sem.

Menstruálj úgy, mintha nem is lenne! Az áldott állapot legyen teher, nem véletlenül nem igazán díjazom a terhesség szavunkat. A szülésnek pedig kizárólag a kórházban a helye.

Amennyiben elfogadjuk, hogy a haldoklónak az a legjobb, ha a szerettei körében következik be a távozása (erre sem a kórházi körülmények az ideálisak), a születésre miért nem lehetne ez igaz? Mert születni is így lenne ideális. Az a két ember, akit a baba szüleiként választott, várják érkezésekor elsősorban. Persze szükség van segítségre is, de nekik rendkívül diszkrétnek illene lenni. Csendben a háttérben, és csak akkor beavatkozni, ha szükséges.

Akad tapasztalatom a kórházi körülményekről, igaz már nem frissek, az első még 1990-ből, az utolsó 2000-ből. Hozzá teszem, az elsőnél még nem hallottam az otthonszülés lehetőségéről, szerintem nem is mertem volna vállalni. Addig míg egy nő egyszer nem szül, nem is feltétlen derül ki, hogy szülés közben probléma léphet fel. Sőt, ahány szülés, annyiféle is lehet ugyanazon nő esetében. Az én történetem problémamentes terhesség után, a kiírásnak megfelelő napon, spontán megszületett a fiam. Fogadott orvos, budapesti kórház. Simán ment minden. Azonban a szülést követően három héttel bizony az ügyeleten kötöttem ki, csúnya és hirtelen jött nagy mennyiségű vérzéssel, melynek a vége műtéti beavatkozás lett. Mint kiderült, a lepény nem távozott maradéktalanul, a fogadott orvos pedig nem vizsgálta meg… Nekem szerencsém volt ezzel, de olvastam már olyan esetet, hogy ez az édesanya életébe került. A problémám bizony később ismét előfordult, igaz ezt már a szülés előtt jeleztem a felvételkor, így erre odafigyeltek, de ez már egy másik város, másik orvos volt.

Ez csak az én történetem, szerintem bőven tudnának a nők mesélni…

Előre nem lehetséges mindent kiszámítani és eldönteni, hogy várható-e komplikáció. Ráadásul kórházakban éppúgy előfordulnak tragédiák, mint Geréb Ágnes esetében az otthonszülésnél. Lehet még több is. Az orvos is csak emberből van.

Otthon úgy is lehet szülni, hogy bizony valamilyen okból kifolyólag nem tud bejutni a szülő édesanya időben a kórházba. A születés percét sem az orvos, sem az édesanya rendes körülmények között nem tudja befolyásolni, ez a baba dolga.

A szülés következménye a születés, mely az élet egyik legnagyobb misztériuma. Azok a leendő édesanyák, akik ezt otthonukban szeretnék megélni és gyermeküket a világra hozni, egy teljesen jogos vágyuknak adnak hangot. Megfelelő felvilágosítás után, az előre látható kockázatok kizárásával, miért ne dönthetnének felelősen ebben az életüket döntően meghatározó, csodálatos eseményről?

Egy részlet a Geréb Ágnessel készült interjúból:

Én nem gondolom, hogy a nők otthon szeretnének szülni. A nőknek egy igen kis töredéke szeretne otthon szülni. Inkább az látszik rajtuk, hogy a szabad választást, az információn alapuló szabad döntést szeretnék, merthogy felnőttnek, kompetensnek tekintik magukat sokan, és azt szeretnék, hogy más is felnőttnek, kompetensnek tekintse őket, és azt szeretnék, hogy rájuk bízzák a saját gyereküket.

A teljes interjú itt olvasható.