„Egy különös történetet hallottam egy ismerősöm négyéves gyerekéről: megtanulta az „Állítsuk meg Brüsszelt!” szlogent, mert annyit hallotta a környezetében. Később a gyerek azt költötte hozzá az oviban, hogy „a brüsszel” egy barlangi szörny, amit meg kell állítani. Nem ez volt az első eset, amivel találkoztam, és a felpörgő választási kampány még nagyobb hatással lehet a gyerekekre.”

Mesélte első kérdésében Unyatyinszki György. Aki válaszol: Vekerdy Tamás.

Idézetek az interjúból:

A gyűlölet manapság a szavazatmaximálás miatt terjed – Orbán Viktor is ebben utazik –, ami viszont elpusztít egy nemzetet. Emlékezetes az az eset, mikor egy határ menti óvoda elvitte a gyerekeket a kerítéshez, hogy ott köszöntsék a gyerekek a hős kerítésépítő katonákat. Ez elmebaj, bűnözés, politikai abúzus, mondhatni megrontás.

Az a kérdés, hogy szoktak-e otthon beszélgetni a családok, például a közös étkezéseknél. Ilyenkor könnyedén átmegy a felnőttek felfogása, akár szavak nélkül is. A gyerekek sokkal többet érzékelnek, mint gondolnánk. Például rendkívül nyugtalanítja őket, ha az ő érdekükben hazudunk nekik. Meg lehet válaszolni őszintén a kemény kérdéseket is. Persze nem kell célzottan, hogy ez a brüsszelezés baromság, vagy hogy ez azért van, mert Orbán Viktor meg akarja nyerni a választást. Meg kell mutatni a gyereknek, hogy az egy város, ha lehet, el kell vinni, hozzá lehet tenni bátran, hogy hülyeség, hogy egy város az ellenségünk lenne.

Az emberek talán nem annyira hülyék. Ugyanakkor nehéz helyzet, ha mi is bevettük a baromságot, mert akkor a gyerekünk csak a saját kárán fog tanulni. Németországban is egy generációnak kellett felnőnie, amíg rádöbbentek, mit tettek a szüleik, nagyszüleik. Kijelentették, hogy „Ne, ezt többé ne!”. Magyarországon is várunk arra a rendszerváltozás utáni generációra, amelyik kimondja a felmenőire, hogy „Minden hülyeséget bevettetek? Előbb nyilasok voltatok, majd kommunisták?”. 

A család formálja legjobban a gyereket. Ha egy család jó állapotban van, akkor ellensúlyként tud megjelenni a környezeti hatásokkal szemben – ez a szerencsés eset. Azonban ha szegényes, mondhatni nyomorult a családi környezet, akkor a gyerek hiába intelligens, nem tudja megállni a helyét az iskolai környezet hatásaival szemben sem, mert nem úgy fejlődnek a készségei, például a verbális készségei és vitakultúrája sem.

Lázár János miniszter ismerte el, hogy az egyházi iskolákat jobban kívánják támogatni, ugyanis az a céljuk, hogy a gyerekeket jó kereszténnyé és jó magyarrá neveljék. Azonban mikor a vallás és a nemzeti öntudat politikai szlogenné válik, akkor valójában mindkettőt megrontják. … Német László 1942-ben írta, hogy olyan korán szavaltatjuk a gyerekeinket március 15-ről, hogy ne csodálkozzunk, hogy egy szót nem fognak ebből elhinni kamaszkorukban, mert „érzelmi hazudozásba” visszük őket.

A fejüket fogják azok, akik a jelenlegi oktatásirányításban valóban értenek az oktatáshoz. Nincs mód arra, hogy az ő józanabb gondolataik megjelenjenek az oktatáspolitikában. Igenis bevittek pártkádereket, akik próbálnak megfelelni a központi akaratnak, egyben egyensúlyozni, hogy azért mégse omoljon össze a rendszer. Én sem azt állítom, hogy ezek az emberek azon gondolkodnak, hogyan lehet rosszat tenni a gyerekeknek. De arra senki nem gondol közülük, hogyan lehetne jót tenni a gyerekeknek. A hozzá nem értés árad belőlük, főleg a kereszténydemokrata vonulat felől.