Áll már egy ideje világunk. Az emberiség történelmét réges-régóta átjárja az az értelmetlen viadal, mely a férfiak és nők között zajlik. Hogy ki is generálta ezt, nem tudom, nem is szeretném eldönteni. Értelme inkább a továbblépésnek lenne. Sokkal jobb lenne feladni végre a felesleges küzdelmet és megfogni egymás kezét.

Miről is szól ez a versengés? Ki az első? Ki a több? Ki az értelmesebb? Ki a vezető? Csak ezekkel a kérdésekkel és gondolkodásmóddal az a legnagyobb probléma, hogy további kérdéseket, értelmetlen versengések sorát generálja. A küzdő felek jó része fel sem fogja, hogy presztízs kérdést csinál ebből a sehová sem vezető értelmetlenségből.

Nők és férfiak… Anyák és apák…

A világunk úgy lett összerakva, hogy az emberi nem férfiakból és nőkből áll. Többségükből pedig az idők folyamán anyák és apák lesznek. És a versengés nem áll meg. És nem látják, hogy milyen értelmetlen az egész.

Az utód megfoganásához egyenlőre még mindig kell egy petesejt a nőtől, valamint egy ondósejt a férfitől. Lehet-e az egyik fontosabb, mint a másik?

Az utódot pedig még mindig fel kell nevelni. Az emberi utódnak sok-sok évre van arra szüksége, hogy önálló emberré válhasson. Addig ugye a szülei gondozása alatt kellene, hogy álljon. A szülő pedig nem más mint az anya és az apa. Úgy is nézhetnénk, hogy a szülőség egy szövetség anya és apa között, mely azért jött létre, hogy a közös utódból önálló, saját életét élő felnőtt lehessen. Tehát a gyermeknek nemtől függetlenül szüksége van, hogy megértse az őt körülvevő világ működését. Ez a világ azonban a nők és férfiak táborára lett egykor felosztva. Talán éppen azért, hogy felismerjék nem egymás ellen vannak, hanem egymásért. Az anya megmutatja, amit egy nő lát a világból, egy apa a férfi látásmódját adja tovább. Tévedés, a nagy mai modern gondolkodásban, hogy a gyermeknek nincs szüksége a felnövekedése során mindkét nem mintájára, melyet ugye jó esetben a szüleitől kaphat meg. A lány gyermeknek éppúgy szükséges az apa által közvetített minta, mint a fiú gyermeknek az anya általi meglátások.

Egy anya a világ női oldalát képes megmutatni. Hiszen női szemmel, női felfogással, női világlátással rendelkezik. Ezzel szemben az apa a világ férfi oldalát adhatja tovább. Másik oldalát látja a dolgoknak, más összefüggéseket vesz észre, stb. És ez így van rendjén. De mi emberek, már mindent kiforgattunk ebből az egyetemes rendből. Fennen hirdetjük, hogy apa nélkül vagy anya nélkül is lehet jól felnevelni egy gyermeket. Igen, akkor, ha a gyermek környezetében lesz olyan ellenkező nemű személy, aki meg tudja mutatni azt, amit a hiányzó szülő képvisel. Ha nincs ilyen, suta lesz a kép, féloldalas. Egy nő sosem lesz képes férfiként működni, mint ahogy a férfi sem fog tudni nőként funkcionálni. Lehet tiltakozni, de értelmetlen. Szánalmas egy látvány a férfit játszó nő, és a nőt játszó férfi, és egyre többet látni ezt napjainkban.

Aki most bőszen tiltakozik, az válasszon már, hogy az agyának jobb vagy bal féltekéjéről mondana le, és élne tovább kizárólag az egyikkel! Az agyunk két féltekéjére szükség van, és mindkettő mást és mást lát el, más a működésük. Félek, hogy teljes életet sem lehet élni az egyik hiányában...

Azt végképp nem tudom felfogni, ha olyan komoly gondokról, családon belül történő elítélendő eseményekről van szó, mint a családon belüli erőszak, minek itt is versenyt nyitni, kik követnek el többször bántalmazást. Miért lényeges ez a kérdés? A lényeg, hogy előfordul, és mindegy, ki az elkövető és ki az áldozat, helytelen megnyilvánulás. Az erőszak mögött a hatalom és birtoklás igénye húzódik.

Ahogy azonban fentebb írtam, nem egyformán működik nő és férfi, így az erőszakot is javarészt más és más eszközökkel fogják megvalósítani. Nem tenném le a voksot egyik fél mellé sem, hogy melyik az erőszakosabb.

Ahhoz, hogy ezt megértse az ember, ismerni kellene a családon belüli erőszak mibenlétét. Még mindig előfordul, hogy az erőszakot kizárólagosan a fizikai erőszakkal azonosítják. Ez a leglátványosabb, nem kell ragozni, értelmezni, egyértelműek a jelei, módjai. Természetszerűleg ehhez fizikai erővel is kell rendelkezni, így a fizikailag gyengébb nő nyilván nem ezen módon lesz elsősorban erőszakos.

Az erőszak egyéb megnyilvánulásai azonban nem lesznek ilyen egyértelműen láthatóak. Melyek ezek a kevésbé látható erőszak megnyilvánulások?

A lelki bántalmazások:

• Érzelmi zsarolás
• Ellehetetlenítés
• Manipulálás, zsarolás, fenyegetés
• Megalázás, lejáratás
• Gazdasági erőszak

Ezeknek a módszereknek közös jellemzője, hogy döntően a verbális kommunikáció lesz az eszköze. Így, ha tetszik, ha nem a női oldal bizony ezt nagyszerűen tudja alkalmazni. Fontos, azonban megjegyezni, hogy ahol a fizikai bántalmazás megjelenik, ott van lelki bántalmazás is. Fordítva viszont nem feltétlen igaz. Ezért sokkal nehezebb felismerni a fizikai bántalmazás nélküli erőszakot. Az esetek javában szeretetnek álcázva jelenik meg. Akár évek sora, évtizedek is eltelhetnek mire rájön az áldozat, hogy mitől szenved.

Ráadásul a test begyógyul elég hamar, a lelki sebek természetéből viszont következik, hogy sokkal nehezebben tudnak gyógyulni, akár egész életében cipeli az áldozat a sebeit.

Amikor családon belüli erőszakról beszélünk, nem kizárólag a házaspár között létrejövő (vagyis párkapcsolati) erőszakról van szó. Egy családhoz tartoznak nagyszülők, gyermekek, nagybácsik és nagynénik, akik szintén lehetnek bántalmazók vagy áldozatok.

A köztudatba már elég jól bevonult a mérgező szülő fogalma. Ezek a szülők – akár a felnőtt gyermeküket is – képesek lelki bántalmazások sorának kitenni. Természetesen a folyamat nem kizárólagosan a felnőtt kort elérő gyermek esetében kezdődödik el. Ilyenkor a szülő a gyermek gyermekkorát is folyamatosan mérgezte már.

Arról lényegesen kevesebb szó hangzik el, hogy bizony egy gyermek is válhat bántalmazóvá. Ezek az esetek döntően egy másik erőszak meglétének a következményei. Vagyis, amikor a szülők módszeresen elidegenítik a másik szülőtől a gyermeket. Ezek az esetek pedig bőven a párkapcsolat fennállása alatt elkezdődnek már. Sok esetben, mire a válásra sor kerül, a gyerekek elidegenítése meg is történt az egyik, döntően a bántalmazott szülőtől. Sajnos idővel az ilyen gyerekek durván, akár még fizikailag is képesek a szülőjük ellen fordulni.

Azt is észre kellene venni, hogy amikor a szülők versenyt nyitnak, ki milyen nagy és különleges ajándékkal igyekszik megvásárolni a gyermek szeretetét, szintúgy egy bántalmazási forma megjelenését teszik lehetővé. Mégpedig a gyermek el kezdi kihasználni a szülők egymás túllicitálását, és jöhetnek a toronyóra láncostól kívánságok, mely a gyermekből egy kőkemény érdekembert csinál, aki sosem fog senkit sem nézni, kizárólag a saját érdekeit.

A lelki bántalmazás hatása sokkal később kezd el megmutatkozni.

Hatásai az áldozatra nézve:

• Az áldozat rosszkedvűvé, borúlátóvá válik, vagyis depressziós lesz.
• Az önértékelése, énképe lezuhan a pincébe, vagy még mélyebbre, melegágya a pánikrohamoknak.
• Megjelennek a pszichoszomatikus tünetek, mely valós fizikai megbetegedés hiányában, a nyugtatók és antidepresszánsok szedésével azonban további rombolást okoznak az áldozatoknak.
• Az önbizalomhiány, a saját magába vetett hit hiányában képtelenné válik a cselekvésre, hogy átlássa és felmérje helyzetét, változtasson.
• Csak idő kérdése, hogy mikor jelennek meg a fizikai elváltozások, autoimmun betegségek, allergia, asztma, akár a különféle daganatok. Igen a daganatok megjelenése és a bántalmazás által lerombolt életkedv szoros összefüggést mutat, ez is a menekülés egy formája, jóllehet ezt senki sem tudatosan teszi.
• Évente hányan dobják el önként életüket a menekülés reményében.

Aki most azt gondolná a fentebbi felsorolást olvasva, hogy ez kizárólag a női áldozatokra lenne jellemző, téved. A férfiak az alkoholhoz, drogokhoz, külső kapcsolatokhoz nyúlhatnak. A vezető halálokok egyike nem véletlenül a szív- és érrendszert érinti, a szeretet nem tud áramlani… És a daganatok sem kímélik a férfiakat.

Összefoglalva

Minden mindennel összefügg az életben. A bántalmazó fél indíttatását a hatalom és birtoklás vágya adja. Birtokolni akarom a másikat, mert ő a tulajdonom. Ez általában a férfi felfogás. A nők a férfiak fölé szeretik magukat helyezni, és parancsolnak, uralkodnak, azaz szolgát (papucsot) csinálnak a párjukból. Szolgát, akár abban az értelemben is, hogy a pasi éjt nappallá téve gürizik, amit majd a feleség nagyvonalúan magára elkölt. Amennyiben az egyre nagyobb igényeket egyre nehezebben tudja a férj elővarázsolni, lesz belőle tutyi-mutyi senkiházi, blablabla. Vagy a nincstelen családanya, aki a konyhapénzt a „párjától” alamizsnaként kapja, melyet persze borzasztóan pazarlóan fog elkölteni, hiszen az ő kezébe még pénzt sem szabad adni...

Nem tértem ki minden előforduló bántalmazási módra, következményre, mert még egy hét múlva is írhatnám. Nem is akarok senkinek sem ötleteket adni. A versenynek, hogy ki is a nagyobb bántalmazó, kik vannak többen, semmi értelme. A bántalmazás helytelen, akár minek is álcázzák az elkövetők, akár ki is az elkövető. Addig pedig míg előfordul egy is, tenni kell ellene felvilágosítással, beszélni kell róla, hogy felismerjék az áldozatok és az elkövetők is, hogy tévúton járnak.